Loba Csaja

   Tagnap este katyvarogtam a konyhában, oszt dobtam egy szörcsöt a teják között. Vótott mindenféle fajta leveles Csáj, de nekem egyik sem tetszett. Eszembe jutott a jó öreg gyümölcsös, amit már vagy 1000 éve nem főztem. Eltoltam az elülső tasakokat zwó irányban kettéfelé, majd a mögöttük fekvőket is. Nézgelődtem, de nem találtam. Tovább kotorásztam, már-már beestem a szekrénybe. Vmiféle gótikus félelem ült a mellkasomra, érezhetően hűvösebbé vált a levegő, zúzmara telepedett a tájra, s közben mintha be is sötétdett volna. Megijedtem. Körbenéztem, de már késő volt. Nem találtam a visszautat. Kisvártatva motoszkálásra lettem figyelmes. A jó öreg gyümölcsös tea! Megtaláltam. Ekkor némi fény gyúlt körülöttem. A konyhából szivárgott felém, láthatóvá téve börtönöm ajtaját. Kimásztam a szekrényből, felnyitottam a dobozt, majd kisebb infarktust kaptam a látványtól. Kettő darab rohadék hernyóféreg bútorozott fonál-lakásával találtam szembe magam. A két galand persze nem pihent, perisztaltikus mozgással figyelmeztettek, még élünk! Le kellett mondanom az eredeti tervről, így újra Loba fűvészkönyvét voltam kénytelen kézbe venni. Az ebben talált recept szerint jártam el:

> Matricaria chamomilla

> Thymus serpyllum
> Camellia assamica

> Robinia pseudoacacia méz
A hozzávalók mennyisége ízlés szerint.

Segít, ha fáj a thárkod, ésa zorrodat is tisztíccsa!!!

10 percig!!!